Záró istentisztelet

Záró istentisztelet

Sokféle módon megélthetjük a Csillagponton, hogy Isten országa bennünk van és körbevesz minket, legmélyebben a találkozót lezáró úrvacsorai közösségben.

Aki ebben vezet minket, az nem más mint Czeglédi Péter Pál hajdúbagosi református lelkész. Közreműködik a CSP Band. 

Czeglédi Péter Pál

vagyok, de mindenki csak Palinak szólít. A nyitó és a záró Istentisztelet igehirdetője leszek. 1985-ben születtem egy Hajdú-Bihar megyei faluban, Biharnagybajomban. Ide jártam általános iskolába, majd gimnáziumba a debreceni REFI-be, innen pedig a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre. Feleségemmel két évet töltöttünk Washington DC-ben, majd újra a teológia következett doktoranduszként. 2013 augusztusa óta Hajdúbagoson, egy Debrecen melletti kis faluban vagyok lelkész. Feleségemmel még a gimnáziumban ismerkedtünk meg és azóta nem tudom a napjaimat elképzelni nélküle. Két gyermekkel ajándékozott meg, Álmossal, aki öt éves és Ábellel, aki három éves.

A családom és a lelkészi munka mellett életem meghatározó része a hosszútávfutás. Saját határaim feszegetése és elmerülés a teremtett világ szépségében egyaránt olyan élmények, amelyek közelebb visznek Istenhez. Több dolgot tanultam ezeken keresztül. Először is azt, hogy Isten valóban szépnek szánta ezt a világot. Másodszor, vannak határaim, de Isten képes határtalansággal megajándékozni. Harmadszor, a botlás és kudarc fájdalma minden lépésben benne van, de a felállás életre szóló élménye nem következik be elindulás nélkül. Hivatásom és hobbim előtt még gimnáziumban talált meg vezérigém. Azóta összeállt a kép, hogy miért kellett ennek a pár versnek a legközelebb kerülnie szívemhez:

„Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úr bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” Ézs 40,61-67

Ézsaiás próféta vígasztalja a fogságban lévő népet, azzal az isteni szabadítással, amelyet ő maga is megtapasztalt a saját életében. Én is ezt teszem. Isten szabadítását, szabadságát magamba szívom és igyekszem ennek örömét sugározni az emberek felé.