Nem önjelölt, nem a saját erejéből és nem a maga dicsőségére dolgozik a csillagpontos önkéntes. A sok tagadás után mégis mit állíthatunk róla? Erre is választ kaptunk az első Csillagpont Önkéntes Napon.
„Azért szerveztük ezt a napot, mert szeretnénk titeket megajándékozni, kifejezni, mennyire fontosak vagytok nekünk” – köszöntötte az első Csillagpont Önkéntes Nap résztvevőit Prikryl Edina. A CSP koordinátora azt kívánta, legyen ez a közösség egy olyan hiteles szolgáló csapat, amelyik kedvet tud csinálni másoknak, hogy megismerjék az Úristent.
A legnagyobb református ifjúsági találkozót szervező önkéntes csapatból közel százan gyűltek össze március elején a Lágymányosi Ökumenikus Központba, hogy a találkozások és egymás bizonyságtételei által töltekezzenek, valamint hogy a Zsinati Ifjúsági Iroda munkatársaival közösen vissza- és előre tekintsenek.
Dicsőítés, torta, morzsaszedegetés
Az Istenre figyelést ezúttal is a CSP Bandként megismert debreceni Első Lépés zenekar vezette, az ismerkedős játék össznépi nyomozásban csúcsosodott ki, de volt meglepetés torta és lelki morzsaszedegetés is: bárki megoszthatta a többiekkel, őt mivel ajándékozta meg Isten (nemcsak) a tavaly nyári találkozón.
„Istennek az a legkedvesebb szolgálat, amikor a szívünket adjuk oda” – mondta Szakál Gergely. A logisztika munkacsoport vezetőjének jobbkeze úgy látja, Isten szüntelenül munkálkodik ebben a közösségben, találkozóról találkozóra egyre nagyobb áldás van a Csillagponton. „Öröm van bennünk, hogy neki szolgálhatunk, áldás lehetünk mások életében? Hívjunk másokat is erre!” – buzdított.
Mit jelentenek az önkéntesek az Ifjúsági Irodán dolgozóknak? Ahogy arról egyikük, Boross Kata beszélt a találkozón: büszkék rájuk, mint “szülők”, igyekeznek gondoskodni testi-lelki szükségleteikről, ugyanakkor társaknak tekintik őket abban, hogy a fiatal nemzedéket Krisztus felé támogassák.
„Nagyon fontos, hogy az önkéntesek és a szervezők hogy vannak együtt. Az a lelkület, ami a szolgálók között munkál, kisugárzik az egész találkozóra” – mondta Tarr Zoltán. A korábbi egyetemi lelkész, az Ifjúsági Iroda vezetőjeként bábáskodott a Csillagpont létrejötte felett a 2000-res évek elején. Mint mondta: már akkor is sokféle háttérből jöttek össze a szervezők, mégis tudtak a közös cél érdekében együtt dolgozni. Ezt a mentalitást helyezte a mai önkéntesek szívére:
„Jézus nem azt mondja, hogy arról ismernek meg minket, milyen profin tudunk nyilatkozni, hanem arról, hogy szeretjük egymást.”
De milyen is az igazi Csillagpont-önkéntes?
Erről Édes Gábor, az Ifjúsági Iroda vezetője beszélt áhítatában Péter apostol első levele 4. fejezetének 10. és 11. versei alapján:
Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.
Először is: nem önjelölt, hanem elhívott ember. Istentől kapunk tehetséget, ajándékokat a szolgálathoz. Kérjük el ezeket, fedezzük föl, mire hív minket!
Másodszor: nem önerőből, hanem Isten erejéből szolgál. Az Úr ereje korlátlan, kifogyhatatlan. Folyamatosan ebből merítsünk, tőle kérjünk erőt, türelmet és kitartást a szolgálatunkhoz!
Harmadszor: nem önmaga, hanem Isten dicsőségére cselekszik. Minden szolgálatunknak az a lényege, hogy az Urat lássák meg bennünk mások, mert nem csilivili dolgokra van szükségük a fiataloknak, hanem a legcsillogóbb Istenre. Legyünk az ő transzparensei, ismerjék meg rajtunk keresztül Őt!
Feke György