Az ember fel sem tudja dolgozni mindazt, ami körülveszi. Azt a sok-sok információt, mi történik éppen a világ másik részén, Európa más vidékén, az ország különböző pontjain, a szomszéd utcában vagy éppen a másik lelkében. Az emberek gondolatait, amelyeket megosztanak a világról, az életről, politikáról, sportról, vallásról, igazságról, éttermekről vagy akár más emberekről. Sorra jönnek a képek: mi történt a nyaraláson, a munkában. Hogy vannak a gyerekek, a szülők. Mit eszik épp, mi a legfrissebb poén. Fontos és lényegtelen, személyes és személytelen, megbízható és álhírek, infók, üzenetek és képek felmérhetetlen folyamai. Mindenről értesülünk. És mindenről akarunk is értesülni…

Ebben a totális ingeráradatban azonban sokan érzik magukat magányosnak, és nehéz gondolatok járnak a fejükben: „Nincs senki mellettem. Nem ért meg engem senki. Látom mások bejegyzéseit, hallom a dicsekvést. Talán kicsit irigylem is őket. Én meg egyedül vagyok. Ha van is mellettem valaki, az is a telefonját nyomkodja vagy épp elérhetőbb Messengeren, mint egy átbeszélgetett éjszakára. De talán én is csak ott vagyok elérhető már…” Ez az üresség, ez a mélyen megbúvó, fájdalmas érzés sokszor leblokkol, megbénít bennünket. Kevés rosszabb van az egyedüllét érzésénél.

Van azonban olyan információ, hír, megosztás, amely talán nem szembetűnő – de amely teljesen más üzenetet hordoz, mint a többi. Jó hír, amely más felé vezeti a figyelmünket: hogy

Isten a szeretet. Ő elérhető. Kapcsolatot akar az emberekkel, ezért tette, hogy a kizárólag „online” kapcsolódás helyett „offline” is megjelent a földön.

Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában közel jött hozzánk, és a kereszthalála által megváltott bennünket. Mindennek pedig valódi következménye van: Isten elérhető számunkra. Megígérte, hogy minden napon velünk lesz a világ végezetéig (Mt 28,20). Szentlelke által folyamatosan jelen van ebben a világban, és nemcsak megközelíthető, hanem folyamatosan közel van hozzánk. Ezért azok, akik benne bíznak, nem lehetnek egyedül – a legrosszabb esetben is annyi történhet, hogy nem veszik észre őt. Isten ma is valódi találkozást akar velünk.

Nemcsak odadobott üzenetet, hanem mély beszélgetést. Nemcsak egy-egy szelfit, hanem igazi minőségi időt. Betanult imamondatok helyett őszinte feltárulkozást. Rólunk szóló hírek helyett személyes jelenlétet. Istennek nem elég a rohanás, a zaj. Ő csendet akar és megállást. Körbevesz szeretetével, mérhetetlen áldásaival, megszámlálhatatlan ajándékaival. Körbevesz tanítványain keresztül is: a közösséggel. Az egyház azokból áll, akik Jézus követői ma. Ha ennek tagja vagyok, körülölel a keresztyének közössége.

Körbevesz. Ez az idei Csillagpont üzenete is. Olyan hír ez, amelyet online is olvashatunk, megtalálhatjuk az újságok hasábjain és egy-egy baráttól is hallhatunk róla, de amely túlmutat ezeken: élőben, valóságban (offline) is meg lehet tapasztalni!

Minden híresztelés ellenére a Jézus Krisztusba vetett hit nem elavult dolog, a keresztyénség nem idejétmúlt, és a Szentháromság Istennel való kapcsolat nem áll szemben a tudomány eredményeivel. Fiatalok ezrei, sőt, milliói hisznek az evangéliumban, Jézus jó hírében. A Csillagpont is ezt az üzenetet mutatja fel: Isten szeretete és az őt követők közössége – közöttük fiatalok ezrei – körbevesz! Nem vagy elhagyatott! Nem vagy egyedül! Nem kell magányosan megküzdened a gondokkal, nehézségekkel, mert van, aki segít hordozni a terheket. Nem kell egyedül meghoznod a döntéseidet!

Isten országa és szeretete körbevesz téged. Az Úr kapcsolatban akar veled lenni. Visszaigazolod?

Bedekovics Péter

A szerző a Csillagpontot szervező Zsinati Ifjúsági Iroda vezetője. A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2019. július 21-i számában.