Öt nap, több mint háromezer résztvevő, megannyi program és lelki alakalom – címszavakban ez a Csillagpont. Idén pedig a résztvevők megtanulhatták, hogyan adjunk egymásnak enni; hogy Isten csodálatos teremtményei vagyunk; hogy Ő minden bűnünk ellenére szeret bennünket; hogy szükségünk van egymásra; hogy nála lehetünk igazán otthon; hogy az egyházban nincsenek VIP-k és hogy Lelkével betölt. Ezekre a gondolatokra és tapasztalatokra építve beszélt a szombati záró istentiszteleten Czeglédi Péter Pál hajdúbagosi lelkész Jézus vizén járásának történetéről.

„Jézus azonnal sürgetni kezdte tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra, Bétsaida felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot. Miután pedig elbocsátotta őket, felment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül. Amikor látta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert szembefújt a szél, hajnaltájban elindult feléjük a tengeren járva, és el akart menni mellettük. Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak. Mert mindnyájan látták őt, és megrettentek. De ő azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban. Mert a kenyerekből még nem okultak, és a szívük kemény maradt.” (Márk evangéliuma 6,45­-52)

A lelkipásztor elmondta, a találkozón kihívást jelentett a konnektorok hiánya, ezért elképzelte, milyen lenne, ha az Információs pultnál maga Jézus lenne a töltő. „Bár Jézus nem jelent meg ott, tudom, hogy közöttünk volt és feltöltött mindnyájunkat. A lelkemet nem kellett konnektorba dugni, hiszen lassan megtelt azzal a kevéssel, amit hoztunk – hangsúlyozta. – Isten megsokasította, amink volt, de ez nektek is köszönhető, mert ti voltatok az atyai kéz, ami megfogott engem.”

Czeglédi Péter Pál az elmúlt öt nap szép pillanatain keresztül adott hálát a Csillagpontért, melyen mindenki megtapasztalhatta Isten végtelen szeretetét. „Megérezhettük, hogy az Úr nem gyorstöltő vagy egy rapid randi. Ő megérint – amihez sokszor a mi és a ti kezeteket használja” – fogalmazott, majd hozzátette: „A telefonom már lemerült, de a lelkem csordultig van. Szeretnéd te is ezt a töltést átadni, körbevenni a világot azzal a szeretettel, amit kaptál?”

Ne ijedjünk meg, ha úgy érezzük, ez nekünk nem megy egyedül – hangsúlyozta –, hiszen a tanítványok harmada halász volt, aki jól ismeri a vizet, de a vihar mégis erősebbnek bizonyult náluk. „Ez a történet is a feltöltődésről szól, amikor megérkezik Jézus, feltölti őket. De nem az a kérdés, hogy erre itt ráéreztünk-e, hanem, hogy ráérzünk-e, amikor hazamegyünk és át tudjuk-e adni ezt a tapasztalatot a környezetünknek? Ha nem, akkor nem ér semmit, de ha átadod, te magad is újratöltődsz” – emlékeztetett a lelkipásztor.

Mint mondta, Isten még a saját istenségénél is nagyobb. „El akar menni a tanítványok mellett, de meggondolja magát. Ebben van az evangélium: Ő meggondolja magát és beszáll mellénk.” A Bibliában sincsenek VIP szereplők, Isten mindnyájunkkal közösséget vállal és velünk együtt húzza az evezőt. „Így tölt fel és mond rád igent. Ő sokszor váratlanul száll be csónakunkba és talán meg is rettenünk attól, akit elküld hozzánk, de ne féljünk beengedni egymást” – biztatta a hallgatóságot Czeglédi Péter Pál.

„Legyen halló fületek és szálljatok be egymás életének hajójába, mert akkor töltjük be a krisztusi küldetésünket, ha nem sétálunk el a másik mellett, hanem megfogjuk az evezőt, egymás életét, keresztjeit, bánatát és örömeit” – hangsúlyozta a lelkész életre szóló küldetésünket. Emlékeztetett: aki minket lát, Jézus Krisztus testvéreit, az Atya gyermekeit látja. De mit látnak rajtunk? Atyánkat ábrázoljuk ki? „Hiszem, hogy ha nem megyünk el egymás mellett, Isten kegyelméből lecsendesül a vihar és átjutunk a túlsó partra – zárta gondolatait Czeglédi Péter Pál. – A túlparton is várnak a feladatok és a nehézségek, de Jézus ott lesz velünk. Ennek tudatában vegyétek körbe egymást és ne eresszétek el a másik kezét!”

Farkas Zsuzsanna, fotó: Molnár Emese, Szarvas László, Sebestyén László