A programfüzetet lapozgatva minden irodalomszerető láthatta, hogy „Töltőtoll koptató” lesz a Szenczi pavilonokban. Mire számíthat ilyenkor az ember? Nevekre, eseményekre, esetleg egy-két versre. Ezekből a vers lett igaz. Az is kreatívan.

„Minden szó hangjegy, és a vers létünk dalához néma partitúra”- írja Tóth Krisztina kortárs magyar költő és író, mely gondolat kiválóan vezeti be az előadást, melynek során irodalmi vénával megáldott emberek próbálhatták ki a kreatív versírást. Először egy megkezdett verset kellett két versszakon át folytatni, majd az összekeveredett versszakok között „raktak rendet” az írni vágyók. Végül egy létező verset is kaptak, melyet be kellett fejezniük.

Azonban a délután folyamán nemcsak versek születettek, hanem például gondolattérkép is született: felírtunk egy fogalmat a lap közepére, azt buborékba raktuk, majd négy vonalra hozzá tartozó asszociációkat írtunk fel. A vonalakra írt gondolatokat tovább bővítettük három-három gondolategységgel - nehezítésképp ezeknek alliterálniuk is kellett. Ezek segítségével mondatokat alkottunk, majd a tizenhat mondatot történetté kezdtük formálni. A történet befejezéséhez szükséges erő jöjjön a Teremtőtől.

Bodnár Lili Anna