Lehet a fiatalok nyelvén beszélni, és ők pedig képesek erre, minden további nélkül, figyelni. – bizonyosodott meg elmúlt héten Debrecenben, a Böszörményi úti Campusban, ahol közel 5000 fiatal együtt mélyült el a hitben és értette meg, mi is a reformáció.

Tettre kész szatmáriak

A Szatmári Református Egyházmegye ifjúságának képviseletében egy ötven fős busszal indultak a kálvinista Róma felé. Ezek közül az ombodiak voltak a legtöbben, ami nem csoda, hiszen az egyházmegye legszámottevőbb ifjúsága ott van. Ők a Csillagponton amellett, hogy igyekeztek minél több programon részt venni, kitűnően szurkoltak és meg is nyerték találkozó focikupáját.

A németis és láncosi fiatalokból álló csapat a Láthatatlan színházzal gazdagította a találkozó programdömpingjét. Fáradságot nem ismerve, kitartóan szolgáltak, bevezetve a delikvenseket az Ó- és Újszövetség rejtelmeibe. Sikerült megmozgatni az érzelmeket, rengeteg pozitív visszajelzést kaptak.

Az egyházmegye dicsőítő csapata, a Bízz Band is mélyvízbe került azáltal, hogy profi zenekarok között mutathatta meg Istentől kapott tehetségét. Változatos stílusú énekekkel és lelki üzenettel táplálták a jelenlevőket. Az önkéntesek között is voltak szatmáriak.

Egyébként tizenhat országból érkeztek a találkozóra, melyből az erdélyiek és partiumiak közel annyian jelentek meg, mint az anyaországiak, és hallhatták az lelki üzenetözönt.

Partiumi főelőadó tanított „repülni”

Az istentiszteletek és előadások hihetetlenül maiak voltak. Fiatalosak, érthetőek, profik, tele illusztrációval és üzenettel. A Csillagpont főelőadója királyhágómelléki, partiumi, a mienk volt. S ami különösen hálával töltheti el az ittenieket: egyedi, magával ragadó, igei előadások hangzódtak el. Valaki csettintve ezt mondta: na végre, nekünk reformátusoknak is megvan a Pál Ferink.

Vetkőzz, öltözz, repülj! – szólt az üzenet, természetesen lelki értelemben. Ehhez az kell, hogy mindenki az Atya szerint készítse élete „mákos bejglijét”, nem pedig a saját feje után, mert abból semmi jó nem sülhet ki. Az Éden kert meztelenségét, képmutatás-mentességét élhetjük meg Istennel, aki értünk áldozatot hozva öltöztet fel, sőt szárnyakat ad. Atyánk mindig örül annak, amikor merünk álmodni, kérni, amink nincs, keresni, amire szükségünk van. Isten örökkévalóságosan szárnyalni tanítja a földhöz ragadt embert. »Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kapnak, mint a sasok« – ez Isten reformációja. Jézus Krisztus, aki életét adta értünk, visszaölel minket az atyai házba, és nekünk is szárnyakat ad, hogy azokkal másokat szolgáljunk. – szólt a tiszta, érthető, fiatalos, tettre hívó üzenet.

Rácz Ervin
refszatmar.eu