Egy közösség lelki vezetőjeként szolgálni nagyon összetett és komoly feladat, a lelkészek felé pedig sok az elvárás. A 2019-es Csillagpont egyik kerekasztal-beszélgetése pont arról szólt, milyen is a „jó lelkész”.
A Magyar Református Egység Napján 2019. május 18-án a Debreceni Református Hittudományi Egyetem pavilonjában többek között arról kérdezték a résztvevőket, milyen tulajdonságokat látnak szívesen a lelkipásztorokban, mitől lesz jó a lelkész. Több mint kétszáz ember válaszolt, illetve címkézte fel a helyszínen elhelyezett, a lelkipásztorokat jelképező papírbábut az általa választott jelzőkkel. A legtöbben az őszinteséget írták, közvetlenül ezután az elfogadást, a képzeletbeli dobogó harmadik helyére pedig a hitelesség került.
Kiderült tehát, sokaknak van véleménye arról, mitől is lesz jó a lelkész. De vajon mi a véleménye erről a fiataloknak? Mit gondolnak azok, akikre a címkék kerültek? Ezt a gondolatmenetet a Csillagponton folytatta Kis Klára, Kustár Zoltán, Czeglédi Péter Pál és Ésik Ádám, akik egy kerekasztal-beszélgetésen osztották meg gondolataikat a témában. A nagy érdeklődésnek örvendő programon a részvevők is aktívan kérdeztek az elöljáróktól.
Kustár Zoltán, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora szerint valóban akad bőven elvárás kollégáival szemben, ezek nagy része pedig külsőségekre irányul: sokaknak megvan a véleménye arról, hogyan is kell kinéznie annak, aki az evangélium terjesztésére adja a fejét. Kis Klára, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem oktatója úgy véli, a sok külső elvárás miatt – és nem csupán azért – fontos saját maguknak meghatározni elvárásokat, és ahhoz ragaszkodni, azt nem meghazudtolni – önmaguk számára hitelesnek maradni.
Czeglédi Péter Pál hajdúbagosi lelkész, a találkozó nyitó- és záróistentiszteletének igehirdetője hangsúlyozta: fontos, hogy a lelkipásztor jól érezze magát. Ha „csupán” a gyülekezet elvárásait tartja szem előtt, az hiteltelenséget eredményez. Ha viszont önazonos, az kifelé is látszik, és hitelessé teszi a közössége szemében.
Szó esett arról is, milyen felelőssége van a teológiáknak a hivatásra való felkészítésben és milyen lehetőségei vannak a lelkészeknek önmaguk fejlesztésére, a továbbképzésre.
Lépést tartani – de hogyan?
Ésik Ádám frissdiplomás teológus úgy gondolja, a hitelesség eléréséhez naprakésznek kell lenni a célcsoportot illetően. Ha tehát ifjúsággal foglalkozik, ismernie kell például a korosztály zenei ízlését, akkor is, ha az történetesen nem egyezik meg a sajátjával. A pályáját ősszel kezdő fiatal szerint könnyen el lehet veszíteni a célközönség figyelmét, akik így eltávolodnak vagy közel sem merészkednek az egyházhoz. Amikor őket az érdektelenség vádjával illetik, Kis Klára szerint fontos tisztázni, hogy az evangéliumra vagy a lelkész személyére reagálnak így.
Czeglédi Péter Pál hozzátette, hogy a világ olyan gyors ütemben változik, hogy a teljes lépéstartás igen nehezen, sőt aligha kivitelezhető. Kevés olyan dolog van, amely működött tíz évvel ezelőtt és működik napjainkban is. E kivételek egyike a bizonyságtétel, amely az idei Csillagponton hangsúlyos szerepet kapott. Az igazán működő módszer Kustár Zoltán szerint az, ha a fiatalokkal megéreztetik, hogy a keresztyénség jó, az egyházban lenni jó, és akkor már ők is szívesen tartanak lépést lelki vezetőikkel.
Kocsis Julianna, fotó: Kalocsai Richárd