Izgalmas beszélgetés részesei lehettek azok, akik július 24-én, a Csillagpont második napján a délutáni programkínálatból a KONFESZT rendezvénysorozat különkiadását választották. Mi tekinthető álhírnek és hogyan ismerjük fel? Mi a különbség álhír, vélemény és csúsztatás között – a kerekasztal-beszélgetésen Ablonczy Bálint, Balogh Gábor és Rajcsányi Gellért újságírók osztották meg gondolataikat a közösségi média térnyerésével egyre intenzívebben terjedő álhírekről.
Az eszmecserét Fekete Zsuzsa, a Magyarországi Református Egyház kommunikációs vezetője moderálta, aki elsőként arra kérte vendégeit, tisztázzák, mit is jelent az angolból átvett „fake news”, vagyis az álhír fogalma.
Ablonczy Bálint, a Válasz Online újságírója szerint hajlamosak vagyunk álhírnek titulálni mindent, ami nem tetszik nekünk, pedig gyakorta csupán arról van szó, hogy az adott hír csupán a miénktől eltérő álláspontot, megközelítést képvisel.
Balogh Gábor hozzátette, ha az újságíró el akarja adni a sztoriját, fel kell keltenie az olvasók érdeklődését, ami arra ösztönzi, hogy a száraz tényeket színesebben tálalja – ez pedig csúsztatássá válhat. Az Alfahír munkatársa úgy véli, hogy az álhírek nagymértékű terjedése a posztmodern kor hozadéka: elbizonytalanodunk abban, mi a valóság és mi nem az, de abban is, kiben bízhatunk meg. A hetvenes-nyolcvanas évek óta egyre nagyobb mértékben és gyorsabban árasztanak el minket az információk, a világ vezető médiumai pedig egy ponton túl elkezdték nem csupán közölni, hanem alakítgatni is a valóságot – pontosabban annak tálalását. Balogh Gábor szerint a hatalomvágy és cinizmus mellett ezek bizonyos részében „naiv küldetéstudat” van, miszerint az embereket nevelni kell, és a „nagyobb jó érdekében” akad, amit szabad elhallgatni vagy megtévesztően közölni.
Rajcsányi Gellért, a Mandiner főszerkesztője úgy gondolja, a szavaknál még erősebb a fotók befolyásoló ereje. Különböző kontextusokba helyezve egy fotó teljesen más üzenetet hordozhat. Példaként felidézte 2015 őszét, amikor a bicskei vasútállomáson egy szír apa a sínekre lökte várandós feleségét és kisfiát. Az asszony és a gyermek segítségére siető rendőrökről készült fotók teljesen ellentétes üzenettel lettek terjesztve, így rövidesen a magyar rendőrök vélt brutalitásától volt hangos a világsajtó.
Arra a kérdésre, hogy a beszélgetésben résztvevők, illetve az általuk képviselt médiumok befolyásolnak-e képekkel, a vendégek azt a választ adták, hogy az újságírás önmagában hordozza, hogy mindennel befolyásol. Rajcsányi Gellért az az álláspontot képviselte, hogy már a hírválogatás is erősen torzító szűrő: másként válogat egy bulvárlap, másként egy bal-, és másként egy jobboldali lap. De befolyásoló tényező a szerkesztő is: „Nincs olyan ember a világon, aki a teljesen tiszta, objektív igazságot látná” – fogalmazott a főszerkesztő, aki szkeptikusságot ajánl az olvasóknak, és azt javasolja, tartsák szem előtt folyamatosan az emberi tényezőt.
Gyakorlati tanácsok
Az újságírók gyakorlati tanácsokkal is ellátták az érdeklődőket. Hangsúlyozták: fontos, hogy az olvasott cikknél legyen feltüntetve a szerző vagy a szerkesztő neve, ajánlott az arckép is. Gyanús, ha a közölt adatok nincsenek alátámasztva, nem találunk hivatkozásokat, nem ellenőrizhető a forrás.
Ablonczy Bálint értelmezése szerint az is fake news-nak számít, ha egy médium elhallgatja a világnézetébe, profiljába nem illeszkedő tényeket. A hiteles, megbízható hírforrások nem hallgatják vagy rejtik el olvasóik elől a számukra ugyan kellemetlen, de fontos tényeket. Az újságíró azt is fontosnak tartja, hogy szembesüljünk olyan hírekkel és véleményekkel, amelyeket mi magunk nem feltétlenül keresnénk vagy amelyeket ki akarunk zárni – ez generálhat jó vitákat. Az álhírekkel kapcsolatos érzékenység mellett Ablonczy Bálint az értelmes vitát hiányolja leginkább a magyar közéletből, mert a kettő összefügg. „Az a fake news, a begubózás, az elmeszesedés legjobb ellenszere, ha próbálunk kimozdulni a saját komfortzónákból” – figyelmeztetett az újságíró.
Fekete Zsuzsa hozzátette, ez azért is fontos, mert a közösségi oldalak algoritmusai nagyon érzékenyen reagálnak kereséseinkre: miután rákeresünk valamire a neten, számíthatunk rá, hogy a Facebook ahhoz kapcsolódó ajánlatokkal, hírekkel, oldalakkal céloz meg minket. Ez leszűkíti, hogy milyen információk találnak meg bennünket, és folyamatosan csak a saját kis világunkkal találjuk magunkat szemben. „Ez egyfajta visszhangkamra” – összegezte Rajcsányi Gellért és ezzel emlékeztetett arra is, hogy folyamatos kritikával kezeljük a média tevékenységét.
Kocsis Julianna, fotó: Molnár Emese, Pataki Botond, Sebestyén László