Annyira szeretném megosztani a verseimet az emberekkel, hogy erőt kapjanak a hitem és az Istentől kapott tehetségem darabkáiból – így mindenképp az egyik versemet szeretném biztatásul leírni. Sokat gondolkoztam, melyiket válasszam, de azt hiszem, az tud a legbátorítóbb lenni, amelyik korábban engem is bátorított. Sőt, általa egyenesen és közvetlenül Isten bátorított.

Ezt a verset januárban írtam, egy kevésbé számottevő, de számomra mégis nagyon bizonytalan helyzetben: végzős alapszakos egyetemista vagyok, terv szerint júniusban végzek. Januárban tele voltam kérdőjelekkel. Tudva, hogy ez a félév sok nehézséget és elvárást rejteget magában – szakdolgozat, államvizsga, felvételi, stb. –, nagyon féltem, hogy ezeket nem tudom teljesíteni és mindenben bizonytalan voltam. Azt hiszem, mindenki számára ismerős az önbizalomhiány és a „nem vagyok elég jó” érzése. Bizonytalan voltam magamban, hogy képes leszek-e megcsinálni jól ezt a félévet, bizonytalan voltam a továbbtanulásban, kerestem Isten akaratát, hogy hol, melyik városban és egyetemen szeretne látni. Viszont annyira el voltam foglalva ezekkel a kérdésekkel, hogy megfeledkeztem Istenről és arról az ígéretéről, hogy ő a bizonytalan helyzetekben sem hagy magamra – és csak bizalmat kért. Bizalmat arra, hogy meg fogja mutatni az akaratát; arra, hogy nem leszek egyedül az elvárások és a kötelezettségek közepette; hogy erőt ad akkor, amikor elfáradok. Mert néha szükséges „engedni, hogy a káosz cérnacsomóját Isten kibogozza, szálaiból hálót fonjon, amellyel betakar engem, ha elfáradok.” (november)

Jézus azt mondta a tanítványainak a tengeren, hogy „bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14,27) és Péter a hitének köszönhetően képes volt járni a vízen. Isten ma is és most is arra hív, hogy kilépjünk a vízre, tartva a szemkontaktust, mert csak vele tudunk fennmaradni a tengeren. Márpedig ez egy olyan helyzet, amikor Istenre hagyatkozva és benne bízva tudunk átérni a túlsó partra. És Isten keresi bennünk ezt a hitet.

Nem tudjuk mi lesz hetek vagy hónapok múlva. Nem tudom, lesz-e lehetőségem államvizsgára vagy lesz-e diplomaosztóm. Egyikünk sem tudja. Isten viszont igen. Ő nagyobb ennél a bizonytalan helyzetnél, nagyobb nálunk, a bizonytalanságban is biztos tud maradni és képes a kezeiben tartani a mi bizonytalanságunkat. „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” (Zsolt 46,2).

Hit-tenger

Bő lére eresztett félelmek tengerén
Áthajóznék törékeny kishajómmal
Repülnék is, ha tudnék, hogy partot érjek
Csak a hullámok vonzzák tekintetem
Saját tutajom lassan csődöt mond.
Akárhova nézek, csak tengert látok
Körülményláva készül kitörni figyelmemből
Hintáznak bennem a kétségek
Inkább oda se figyelnék, de nem megy.
Tekintetem csak a hullámok lovaglását látja
Ember vagy. Szörfdeszka nélkül? Biztos kudarc
Mintha a bennem lévő űrt félelem töltené ki
Már a szememet is csípi a víz.
Ugranék, de nem látom karjaid biztonságát
Saját hajómba kapaszkodik a kétségbeesés
Tisztán látom, hogy egyedül nem megy
Áthajóznék, de a sötét nem mutat utat nekem
Rég bennem van a világítótorony fénye.
Miközben azt üzened
Akárhol vagy
Gyere és
Lépj ki a vízre
Egyedül nem hagylak
Nem tudsz kiesni szívem látómezejéből
Ne aggódj emiatt
Emberként is át tudod hajózni a tengert.

És most olvasd össze a sorok (nagy) kezdőbetűit!

Igen, szükségünk van erre a mustármagnyi hitre! Hiszen Jézus is megmondta:

„Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda, akkor odamenne és semmi sem volna nektek lehetetlen.” (Mt 17,20)

Merj kilépni a vízre! Merj bízni Isten gondviselésében! Isten kézben tart téged, az országot és a világot! Csak higgy benne! Ehhez elég egy mustármagnyi hit is.

Oláh Nóra

Ha úgy érzed, neked is van olyan bátorító gondolatod vagy történeted, amit szívesen megosztanál másokkal, kérlek, írd meg nekünk a farkas.zsuzsanna@reformatus.hu e-mail címre! A szöveg szerkesztett változatát közzétesszük oldalunkon. Biztassuk egymást ebben a váratlan helyzetben!

Korábbi írásunk:

A világ zárva, a szívem nyitva

„Bár közösségben egy ideig nem találkozunk, a virtuális térben együtt maradhatunk és megoszthatjuk gondolatainkat. Úgy érzem, most jött el a személyes hitvallások ideje, amelyekkel bátoríthatjuk egymást.″