A Margaret Island nagyszínpadi koncertjével kedd este elkezdődött a csillageső az idei Csillagponton. Egy lány, megfázása ellenére - legyűrve az orrfolyást, a lázat és a torokfájást – frissen és üdén nem sétált, hanem ugrált - természetesen nem a domboldalon, hanem a színpadon. Ő Lábas Viki, aki Törőcsik Kristóffal és Füstös Bálinttal megalapította a magyar könnyűzenei paletta egyik legsikeresebb pályakezdő zenekarát. A slágerlistákat meghódító dalaikat a lelkes közönség egy emberként skandálta.

Lábas Viki, a zenekar énekesnője a dalok közti összekötőszövegekben megosztotta a közönséggel a Margaret Island zenei hitvallását: „A zene arra való, hogy felszabadítson bennünk érzéseket. (…) Hiszek a tehetségben, és abban, hogy szeretettel és alázattal bármit elérhetünk.”

A koncert valóban számtalan érzést váltott ki a közönségből, felszabadult, örömködő volt a hangulat. A szerelmespárok egymás ölelésébe fonódva, „kézben a kéz, száz nevetés” közepette kérték, hogy „hadd legyek én a te naprendszered, add a kezed, ma a holdfény vezet, csillagok sátora hajlék neked…” és kérdezték dalban egymástól, hogy „hányszor fogsz még megcsókolni, úgysem tudnám megszámolni”. A csillagos ég alatt hanghullámok ringatták volna el a közönséget, de a „lehet, hogy alszol már, lehet, hogy ébren vagy” találgatás indokolatlanná vált, amikor felcsendült a népdalkedvelők nagy örömére a Dunna című népdalfeldolgozás, a „dunna, dunna, tarka dunna, minden legény alábújna” ritmusra pedig a lábak nem maradtak földön. A felszabadult hangulatot Ed Sheeran Shape Of You című világhírű dalának Margaret Island-es változata fokozta. Ám, hogy legalább gondolatban hűsüljön a társaság, az Eső című dalt is előadta az őszinte örömzenélésben hívő, számos zenei díjjal kitüntetett együttes, amelynek tagjai vallják, hogy „ez a nap is ébredéstől az álmainkig tart”.

A szerelmi bánatban szenvedők, mikor már kellően sok romantikus számot meghallgattak, torkukszakadtából üvöltötték az éjszakába, hogy „ha azt hinnéd, hogy jó voltál, hát nem voltál jó”. De Viki megnyugtatta a tomboló fiatalokat, hogy a Csillagpontos közönség nagyon is jó!

És mert a Margaret Island zenekar jól érezte magát, és pont jól állt a lazaság, másra is átragadt,  koncertet közönségtalálkozó követt. Az alakalmon Jakus Ágnes beszélgetett a Margaret Island alapító tagjaival, Lábas Vikivel, Törőcsik Kristóffal és Füstös Bálinttal. Elmondták, a zenészeknek általában rendelkeznek B tervvel, ők is egyetemet végeztek vagy még folyamatban van, de akkor jöhet igazán össze ez az egész „zenélősdi”, ha nincsen B terv, csak A. Mindannyian azt érezték, hogy ha nem játszanak, boldogtalanok lesznek, ha pedig megtehetik, az boldogsággal tölti el őket. A fiúk elmesélték, hogy már 13-14 évesen olyan komolyan vették magukat és ezt a szakmát, hogy készítettek például zenekari pólókat.

Viki azt emelte ki, hogy „egyedül énekelni, szólókarrierbe kezdeni sokkal egoistább dolog, ráadásul akkor nincs senki, aki higgyen benned, senki nem fog felfedezni, senki nem fog bátorítani, csak magadra számíthatsz, de mi csapatban gondolkodunk”.

Arra is fény derült, hogy mennyire érzik a zenekar sikersorozatában a gondviselést, amiről az énekesnő elmondta, hogy ő egy egészen furcsa világba növesztette bele magát a gondviselés és a hit tekintetében: „Nekem kisgyerekkorom óta volt egy kép a fejemben, és én abban hiszek a mai napig. Ez nem tartozik egyházhoz, épülethez vagy valamilyen közösséghez.” Szerinte, ha megvan a sajátos rendszere az embernek, és kap egy olyan neveltetést, ami ad egyfajta értékrendet, azon szépen végig tud haladni. „Ilyen például a munkára való hajlam, mert nekünk a munka nem piszkos, mi tényleg hajtunk, megdolgozunk azért, hogy sikeres legyen a zenekar” – hozta fel a példát Viki, majd hozzátette, hogy ők mindig fesztiválzenekar szeretnének lenni, és bár gondolkodnak a külföldi nyitányon, nekik a magyar nyelv és a magyar közönség a legfontosabb.

Kristóf a csodát abban látja, amikor a koncert után odamennek hozzájuk a rajongók, és elmondják, hogy nekik mit jelent egy-egy dal. „Ezek a visszajelzések mindig jók, mert nem tudjuk, hogy a közönségben hogy csapódik le egy-egy dalszöveg, jó ezzel néha szembesülni. A koncertek alatti összenézések és ezek a találkozások egyszeriek és megismételhetetlenek, ebben csoda rejlik. A zene pontosan erről, a kapcsolatépítésről szól” – rejtett el egy zenei hitvallást válaszában.

A legkíváncsibb rajongók kérdéseket tehettek fel az együttesnek, így megtudtuk többek között azt is, kinek milyen típusú hangszere van, illetve, milyen ruhákat viselnek a színpadon: „Nem dolgozunk stylist-tal, mindenki a saját ruháit hordja. Van egy nagyon jó barátunk, Takács Márk, akit gimnazista korom óta ismerek, ő készíti a ruháinkat a fellépésekre. Úgyhogy ezek mi vagyunk, a ruhák a saját ízlésünket tükrözik” – világosította fel az érdeklődőket Viki, aki kedvenc ruhadarabját, a „vesebiztos” magasított derekú nadrágot melegen ajánlotta a lányoknak.

És ha már öltözködés, akkor nem szalasztották el a jelenlevők megkérdezni tőle, van-e köze a nevének ahhoz, hogy mezítláb énekel. „A fiúk mezítlábas Vikinek hívnak, de nincs semmi összefüggés a nevem és e között a szokás közt, egyszerűen így érzem magam a legszabadabbnak a színpadon. A születésnapomra lábmosót kaptam ajándékba a fiúktól, mert a koncertek után annyira koszos a talpam, hogy nehézkes lemosni” – árulta el ezt a kulisszatitkot a fiatal énekesnő.

A résztvevői kérdések nyomán az is kiderült, hogy Viki tízéves kora óta ír verseket, de nem szívesen teszi közszemlére azokat. Elmondása szerint a visszafordított dolgok, a dolgok fonákja inspirálja őt.

A zenekar arra is választ adott a kérdésekből kifogyni nem akaró közönségnek, miért vállaltak a Campus fesztivál után a Csillagpontos debreceni fellépést is: „Egyrészt azért, mert tök szimpatikusak vagytok. Nyilván vannak sztereotípiák veletek szemben, és vannak olyan vélemények, amelyekkel mi sem értünk egyet, de mivel ti nyitottak voltatok felénk, és mi is nyitott és kíváncsi emberek vagyunk, láttuk, milyen jó a közösségetek és milyen jó emberek vannak itt, úgy éreztük, itt a helyünk” – fejtette ki Viki, majd Kristóf és Bálint felelevenítették, hogy  a két éve a Csillagponton koncertező Mary Popkids együttestől is azt hallották, itt fenomenális volt a hangulat.

A fiúk randimeghívást is kaptak, Kristófot a mexikói Fender Jazz Bass gitárjáról akarta egy lány faggatni kávé mellett, míg Bálintot a marketing szak rejtelmeiről kérdezgette volna valaki. Viki nem kapott nyilvános ajánlatot, de minden bizonnyal csak azért nem, mert a srác rajongók kevésbé bátrak, mint a lányok. A vakmerő, bevállalós meghívásokat ováció, üdvrivalgás kísérte, Viki is elismerően jegyezte meg: „Nagyon bátor, imádom. Kurázsi, ez igen!”

És bár másnap reggel korán keltek, szántak időt a fotózkodásra a rajongókkal, s megígérték, hogy a szeptember 7-i Budapest Parkos koncertjükön bemutatják, miért sietnek, ugyanis ennek nem más az oka, mint az Engedd, hogy szabad legyek című daluk klipforgatása.

„Mert szeretni csak úgy lehet, ha szabadon szerethetek, és hidd el, neked is jobb lesz úgy, hát engedd, engedd, engedd, hogy szabad legyek!”

Ambrus Melinda
Fotók: Asszonyi Eszter, Dimény Andris